A Mysterious Campus diákjainak unalmas életébe egy kis izgalom csempésződött, mikor négy új fiú érkezett hozzájuk. A lányok megőrültek értük már azelőtt, hogy megérkeztek volna és a fényképeiket őrizgették. Már 1-2 nappal korábban csatlakoztak, de órára még nem jártak, mert ügyes-bajos dolgaikat intézték.
Az egyetem természetfeletti lényeknek volt létrehozva, hogy anélkül tanulhassák azt amit szeretnének, hogy bántanák őket. Az ott tanulók között voltak vámpírok, vérfarkasok, múmiák és egyéb lények. A tantervbe be volt építve, hogy megtanulják használni és kordában tartani az erőiket, illetve fékezzék magukat az emberek jelenlétében.
A suli legnépszerűbb lánya, Jan éppen a tanáriba tartott, mikor egy kanyar után véletlenül összeütközött a négy szintén arra igyekvő sráccal. Annyira nem figyelt, hogy megbotlott és egyikük óvó karjaiban kötött ki, az akta szerint pontosan Jongin-éban. Szíve kihagyott néhány ütemet, mikor elmélyedt azokban a gyönyörű barna szemekben.
Nagyot nyelt, majd hagyta, hogy felállítsák. - Köszönöm. - A fiúk csak elmosolyodtak, és Jongin elengedte, majd eltávolodott tőle, de abban a pillanatban úgy érezte kicsúszik alóla a talaj.
- Jól vagy? - kérdezték egyszerre, majd amikor felemelte a fejét, ismét a fiú karjaiban találta magát, sőt egy másik is segített neki. Nem tudott mit tenni, inkább csak közelebb bújt egyikükhöz és próbálta lenyugtatni őrültként verő szívét a mellkasában és felgyorsult lélegzetét. Forgott vele a világ.
Nem tudni meddig lehettek úgy, de mikor minden csillapodni kezdett, elengedte a srácokat és ismét megköszönte. Mikor ránézett Jongin-re, a fiú teljesen elpirult. - Jövök neked eggyel. - kacsintott rá, majd lassan elindult.
- Várj! - hallotta meg egyikük hangját és rögtön meg is állt. - A tanárit keressük. Tudnál nekünk segíteni?
- Gyertek velem. Én is épp odatartok.
A kis csapat elindult a tanáriba. A folyosó végéig meg sem álltak, majd amikor megálltak egy ajtó előtt és a lány bekopogott. - Szabad!
Kinyitották az ajtót és egymás után beléptek. A lány jobbra indult, minden bizonnyal már ismerte a járást, ők pedig csak álltak és nézelődtek.
- Á, fiúk! Megtaláltátok? - kérdezte az egyik tanár tőlük.
- Még nem. - válaszolta Sehun.
A tanár egy kollégájához lépett. - George, nem láttad Jan-t?
- De. Éppen az imént ment be Gregory-hoz.
Az asztalához invitálta a fiúkat és részletesen mesélt arról, hogy mi fog történni, ha ők is csatlakoznak és a Hill House-ban fognak lakni a lányékkal együtt.
Jan időközben találkozott egyik családtagjával Gregory-val, aki maga is tanár, de őt nem tanítja. Hosszasan mesélt neki mi lesz ha a szünetben a Hill House-ba mennek és megkérte, hogy vegye szárnyai alá a négy fiút. Bár először nem tetszett neki az ötlet, de azok után, hogy segítettek neki korábban, ennyit igazán megtehet.
Utálta bevallani, de megtetszett neki Jongin és a másik srác is, akinek a beceneve Kris. Az utóbbi pár napja meglepően erotikus álmai voltak a két fiúval, holott nem akarta, sőt tiltakozott ellene. Éppen elköszönt Gregory-tól, mikor összefutott James-el és a fiúkkal.
- Srácok, bemutatom nektek Jan-t. Hozzá bátran fordulhattok.
A rövid bemutatkozás után együtt bementek az ebédlőbe, ahol a lány menyasszonya Lucy már várta őket. Kiválasztotta az ínyére való ebédet, finom epres sütit desszertnek és egy nagy zacskó vért. A fiúkkal az oldalán leült az asztalhoz. A többi lány féltékenyen nézte őket, ahogy felhőtlenül beszélgettek és nevettek.
Jongin és a többiek koreai nyelven kezdtek beszélni, hogy a körülöttük lévők nem értsék. - Hyung, muszáj becsajoznom, már így is szűk a nadrágom.
- Máris? Nem korai? - kérdezte Myungso.
- Most nézz rá. Nincs olyan csaj, aki ne töltene vele el egy éjszakát. - mutatott óvatosan a mellettük lévő asztalnál ülő lányokra Sehun.
- Akkor sem kellene.
Kris nagyot sóhajtott, majd ránézett. - Ugyan már Myungso! Hadd tegye, ha erre van szüksége.
A fiú csak megforgatta a szemeit, majd semleges témákról folytatták a társalgást. Furcsállották, hogy a lányok egy számukra teljesen ismeretlen nyelven beszéltek, pontosabban egy ősi nyelven, amit a vámpírok közül már csak kevesen beszélték.
- A kicsi fiúnak csaj kellene. - kacsintott menyasszonyára.
- Nekem túl fiatal.
- Nem is rád gondoltam. - mondta, mielőtt nagyot harapott volna a hamburgerébe.
- Átmész rossz kislányba? Ez nem vall rád.
- Te mondtad hogy rám férne. - bökte oldalba a lányt. - Este elkapom.
- Ne kíméld. - kacsintott rá Lucy.
Ezután a mondat után nevetni kezdtek, majd bekapcsolódtak a srácokhoz, akik végre érthető szavakat hallottak. Egész jó hangulatban telt el az ebéd szünet és Jan és Kai között is kezdett vibrálni a levegő. Kris csak finoman nyomult a lányra, remélve, hogy lehet nála esélye és minden jel arra mutatott.
Míg beszélgettek, írt egy pár mondatos üzenetet Kai-nak és búcsúzás közben a tenyerébe csúsztatta.
A fiú megállt, alaposan körülnézett és kibontogatta az apróra hajtogatott kis fecnit. "Később keress meg a szobámban és hozz magaddal gumit. Minimum hármat. Csók, Jan <3". Nagyot nyelt, de nem szólt senkinek semmit, csak lezuhanyzott, átöltözött és magához vett egy nagy doboz gumit a biztonság kedvéért. A hajával komolyabban nem foglalkozott, hisz nem azért megy, hogy megmutassa mennyire profin tudja belőni. Megkereste a szobát és bekopogott.
Jan nem tudta türtőztetni magát és már akkor összeérintette a szájukat, mikor a fiú belépett a szobájába. Mindketten jól tudták, hogy itt nincs helye a beszédnek. Nekinyomta Kai-t az ajtónak, hogy betudja zárni, majd elfordította benne a kulcsot. Lehúzta róla a pólóját és egyből a nadrágjának övére csúszott a keze.
Jongin sem tétlenkedett. Megszabadította a lányt a térdig erő sárga ruhájától, kezei pedig a melleire tévedtek és a mellbimbóit kezdték masszírozni. Lassan hátráltak az ágy felé, majd rálökte a lányt és szinte azonnal követte. Ajkaival levándorolt a nyakára és egy ideig elidőzött ott, majd lejjebb haladt a kulcscsontjára és a melleire.
Jan ujjaival a fiú hajába túrt. Teljesen elmerült az érzésben és egy halk sóhaj hagyta el a száját, mikor Jongin kicsit megszívta az egyik mellét. Pár pillanatra elhagyta a szája és mikor felnézett, az ujjait szopogatta, majd egy huncut mosoly jelent meg az arcán. Kényelmesen elhelyezkedett a lábai között, majd két ujjat érzett meg magában és egy másikat a csiklója körül körözgetni. Szorítása a fiú hajában egyre szorosabb lett, másik kezével pedig a lepedőt markolászta.
- Milyen nedves vagy. - búgta a fiú, amint visszatért hozzá.
Éhesen vette birtokba ajkait, miközben a másik kezével elengedte a lepedőt és rácsúsztatta Jongin már így is kemény férfiasságára. Teste kezdett megfeszülni a gyönyör első hullámaitól, de mielőtt átléphette volna a határt, a fiú eltávolodott tőle. Elégedetlenül kezdett nyöszörögni, hisz teste szinte üvöltött a megkönnyebbülésért. Érezte, hogy lerángatja róla a bugyit, majd hallotta, ahogy feltép valamit.
Kinyitotta a szemeit és meglátta Kai-t teljesen meztelenül amint a gumit helyezi fel magának. Nagyot nyelt. Alig várta, hogy végre folytassák. Nem is kellett sokat várnia, mert szinte rögtön utána elhelyezkedett a combjai között és egy kemény lökéssel belé hatolt. Egy hangos nyögéssel vetette hátra fejét a párnán, majd magához húzta a fiút egy vad csókcsatára. Hamarosan mindketten érezték, hogy közel a vége.
Kai keményeket kezdett lökni, minden alkalommal kiváltva az alatta lévőből a hangos nyögéseket. Hamarosan a lány teste megfeszült és egy halk nyögéssel átlendült a határon. A szorítása olyan erős volt, hogy szinte azonnal ő is követte. Erőtlenül zuhant Jan-re, de nem tudott pihenni, mert fordított a helyzeten. Nem állt meg és nem is lassított, egyszerűen csak őrült tempóban mozgott rajta, ő pedig egyik karjával átfonta a derekát, a másik kezét becsúsztatta a testeik közé és a csiklóján kezdett körözni a mutatóujjával.
Nemsokkal később a lány reszketni kezdett felette és nem várta meg, amíg lefordul róla, inkább megragadta a tarkóját és magára húzta. Eltartott egy ideig, míg minden lecsillapodott. Jan felült, majd huncut mosolyra húzta a száját. - Még nem végeztünk.
Elmosolyodott, felült és csókra invitálta a lányt. Hamarosan a nyögéseik betöltötték a folyosót és lassan az egész szárnyat. Kris és a többiek a hangokra lettek figyelmesek.
- Noonah! - Hallották meg a fiú nyögését.
- Jonginh! - társult hozzá a lányé is.
Kris megrázta a fejét és mosolyogni kezdett. - Ezt nem hiszem el! Tényleg sikerült neki.
Még egy darabig hallgatták, aztán bementek a szobáikba, de még ott is lehetett hallani, aztán csend lett. A jóleső csend. Kb 20 perc múlva kinézett a folyosóra és akkor látta meg Jongin-t közeledni felé. Bemasírozott a szobába, ledobta magát az ágyra és elhelyezkedett.
Jongin tudta, hogy az idősebb kiakarja faggatni, de annyi ereje sem maradt, hogy ránézzen. - Majd holnap beszélünk, Hyung. - ejtette ki az utolsó mondatot a száján, majd minden elsötétült előtte.
